• Alkalmazott terápia


    1. Az alkalmazott terápiáról 

    Úgy gondolom, test és lélek elválaszthatatlan. A gondolatainkat, érzéseinket, viselkedésünket alapvetően az határozza meg, amit életünk során észlelünk, tapasztalunk.


    Mindannyian beleszületünk egy testbe, egy családba, egy meghatározott korba. Ha szerencsések vagyunk, szeretetteljes családban nevelkedhetünk, jó korban, jó alkalmazkodó képességgel születünk, elégedettek vagyunk testünkkel, szellemi képességeinkkel. Ha nem...

    Elválaszthatatlanok vagyunk testünktől, mivel ez teszi lehetővé számunkra, hogy megismerjük a világot. Az észlelés létezésünk meghatározó eleme, ugyanis létünket saját tapasztalatainkon és ismereteinken keresztül gondoljuk el. A megismerés folyamatában mindig benne van az én, azaz öntudatunk és testünk érzékszerveivel, ugyanis csakis így válik lehetővé számunkra a létezés - ismeret- és tapasztalatszerzés. Az én/öntudat és a test elválaszthatatlan egység és egymásra épülnek.

    Ennélfogva azt hiszem, tapasztalataink és traumáink gondolatainkban és érzéseinkben rakódnak le, melyek feltárása a pszichológia feladata.

    A világhoz három szinten kapcsolódunk, amely személyiségünk kialakulásában meghatározó szerepet játszik: 1. hogyan viszonyulok saját testemhez, elfogadom vagy kritizálom azt; 2. hogyan tapasztalja meg testünk érzékszerveinken keresztül a valóságot (biztosan mozgok a valóságban vagy félek); 3. milyen a kapcsolatom a többi emberrel: bízom bennük vagy félek tőlük. Tehát „nem olyannak látjuk a világot, mint amilyen, hanem olyannak, mint akik vagyunk” (saját fordítás). (We see the world and things not as they are but as we are. (Kant))

    Feltételezem, hogy érzéseink fejezik ki, mutatják meg azt a módot, ahogyan a világhoz kapcsolódunk. Az általam alkalmazott pszichoterápia elsősorban az érzések feltárására specializálódik, ugyanis saját élmény alapján hiszem, hogy a személyiség csakis akkor változik, ha a világhoz és önmagához való viszonya, azaz érzései változnak. Tehát ha elfogadja önmagát olyannak amilyen, biztonságban érzi magát a világban és nem fél a többi embertől.

    Tény, hogy mindannyiunknak vannak negatív és pozitív tapasztalatai, hiszen ez a világ egyaránt jóból és rosszból van felépítve. A negatív érzések negatív élettapasztalatok eredményei. Ezért alapvető hogyan értelmezem tapasztalataimat. Vajon egy fájdalmas és rossz élethelyzetben képes vagyok-e meglátni a jót, és a legjobbat kihozni belőle, vagy pedig a negatív élettapasztalatok, azaz a múlt meghatározzák, a jelent, akadályozva a változást. Hiszem, hogy az értelmezés tanulható, tehát bármely negatív tapasztalat újra értelmezhető, azaz nézőpontváltás lehetséges.

    Nem a világ, az emberek, a környezet akadályoz meg abban, hogy sikeresek és boldog legyünk, hanem önmagunk. Elsősorban félelmeink, negatív érzelmi viszonyulásunk önmagunkhoz, negatív önértékelésünk, amely megfoszt attól, hogy bízzunk önmagunkban. Tehát rajtunk múlik, hogy mit kezdünk a csakis ránk jellemző egyedi adottságainkkal, azaz a bennünk lévő potenciállal.

    Az általam alkalmazott terápia/counselling önismeret fejlesztést, nézőpontváltást, szorongás- és félelemoldást biztosít.